DrLecter blog

  Read the rest of this entry »

Ha az embernek névnapja van, akkor reggel 9-kor ébresztő van, nincs mese, jönnek az sms-ek. Azért köszönöm ám mindenkinek, csak aludtam volna még egy kicsit.

Kommentár nélkül, hogy lehessen rajt gondolkodni. Aki megmondja, hogy melyik filózófiai-vallási motívumhoz köthető, azt meghívom egy sörre. De komolyan.

“Élt egy kis faluban egy nagyon szegény öreg özvegy ember az egyetlen fiával. Volt egy piciny földjük és egyetlen sovány lovuk, így meg tudták művelni a földecskéjüket annyira, hogy éppen hogy meg tudjanak élni.
Egy napon a ló megszökött és elkóborolt. A szomszédok szánakozva mondták:
-Ó, micsoda balszerencse!
Az öreg ember azonban csak ennyit mondott:
-Várjuk meg a holnapot.
A következő napon az elbitangolt jószág visszatért, és hozott magával még tíz gyönyörű, erős vadlovat. A szomszédok most ezt mondták:
-Milyen nagy szerencse!
Az öreg ember azonban most is azt mondta:
-Várjuk meg a holnapot.
Eltelt egy-két nap és az öreg ember fia igyekezett betörni a vadlovakat. Az egyik ló azonban ledobta a hátáról és a fiú eltörte a lábát. A szomszédok nagyon sajnálkoztak és azt mondogatták:
-Milyen borzasztó baleset!
Az öreg azonban csendesen csak így szólt:
-Várjuk meg a holnapot.
Ismét eltelt egy-két nap. Katonák érkeztek a faluba és újoncokat toboroztak, nem éppen szelíd módszerekkel. Így azután minden fiatal embert besoroztak katonának, kivéve a törött lábú fiút.
A szomszédok akkor azt mondták az öregnek:
-Milyen szerencsések vagytok!
Az öreg ember azonban most is csak ezt válaszolta:
-Várjuk meg a holnapot.”

Nem felejtettem el írni. Csak időm nem volt. Egyébként meg valószínűleg nem is tudnék írni. Amit gondoltam róla, ahogy éreztem, azt elmondtam személyesen. Régen már említettem, hogy a magánéletemet nem szokásom kitálalni. Ebbe valamilyen beteg okból sajnos a jó dolgok is beletartoznak. Így hát tartom azt, amit ötödikére írtam, de sajnálom, nem tudok mit írni. Ez az egész szavakban kifejezhetetlen. De talán Te is tudod, látod, érzed. Nem fogok leírni közhelyeket, a részleteket meg úgyis csak Te értenéd, amiket személyesen elmondtam. Ezért nem írok most hosszan semmit, ha nem haragszotok, mert nem tudom szavakba önteni azt, amit érzek. Szóismétlek is zavaromban. Ne haragudj.

Vajon mit keres a Kazinczy utcai zsinagóga előtt Január végén egy elszáradt fenyőfa?

Tegnap este valami szörnyen fáradt lettem. Fogalmam sincs miért, hiszen aludtam előtte eleget. Kimerültség talán? Nem tudom, mitől. No mindegy, gondoltam alszok egy-két órát tanulás előtt. Lefeküdtem, felhúztam a vekkert…csak éppen nem ébredtem fel, amikor ébresztett. Csak ma reggel. Elég idegesítő, mondhatom. Ami legjobban bánt benne, hogy egy nappal túlszaladtam a 365-ön. Bár én inkább a 31.-ét tartom inkább számon, de akkor is fontos mérföldkő. Hiszen 366 napja ismertem meg Őt. Ezért rossz a csúszás. Az nem hangzik jól, hogy egy év és egy napja. Lényeg a lényeg, azért ez olyasmi, amiről ha itt a blogon nem is, magamban megemlékezem. A magánéleti dolgaimat amúgy sem szoktam ide felpakolni. Szégyenlős vagyok, vagy valami ilyesmi. Egy év alatt rengeteg emlék gyűlt fel. Jártam a Pokolban, de a Mennyekben is. És nem is hittem volna, hogy tudok ilyen költői is lenni. Büszke vagyok magamra. Mindkét dologban. Persze nem csak magamra. Azért minden jubileumkor megemlékezünk arról, amit tettünk, és vagy büszkék vagyunk rá, vagy nem. Aztán az is eszünkbe jut, mi van még hátra. És lehet mögöttünk már hosszú út, ami előttünk áll, az még hosszabb és nehezebb. Sok mindent kell még megtennünk, talán nem is lesz könnyű, sőt. De ha végiggondoljuk, rájövünk, hogy megéri. Mert találunk valamit, ami talán sok dologban rossz, de annyi jó oldala van, hogy nem tudnánk nélküle élni.

Most ezt itt mind leírtam… Mit fogok írni 31.-én?

Tíz vizsga bazmeg, tíz. Ebből kilenc Januárban. Emellett blogoljak? (A magatartásgenetika azért már megvan.) Majd második félévben kiírom magamból, ami bennem maradt.

Amúgy meg: Uram, hozz békét zsidók és palesztinok, valamint közgázosok és műszakisok között!

Azt értem, hogy szilveszter, meg buli van, de a szivart nem szokás megenni. Egyébként az A-jelű buli egy hatalmas sokk volt. A B-jelű már jónéhány fokkal jobb, de azért onnan is hamar eljöttünk. Remélem Télanyó már jól van. Igazából nincs sok mesélnivaló, úgyhogy ennyi egyelőre.

 Adjon Isten boldog új esztendőt mindenkinek!

UI: A Sin City szerintem akkor is jó film.

Néztem a Discovery Channelt: “Vajon hogyan tűnne el az élet a Földről? Milyenek lennének utolsó napjaink? Milyen katasztrófa vezetne ehhez? Nézze meg Ön is a Discoveryn. Karácsony másnapján: Apokalipszis”

Hát boldog karácsonyt mindenkinek!